HTML

kimondani a kimondhatatlant

2011.03.11. 00:29 tkriszta

  Naponta megtörténik velünk. Látunk, hallunk, izlelünk, tapintunk, tapasztalunk valamit, amit különlegesen jó, vagy rossz érzéseket kelt bennünk. Lehet ez egy erőteljesen szivdobbanás, egy kis légszomj, erősödő pulzus, bizsergés, vagy épp hányinger. A kérdés az, hogy vajon ezeket a benyomásokat le tudjuk-e pontosan irni, ki tudjuk-e mondani?

  Persze körülirni lehet, sőt azt is el lehet mondani, hogy "a szivem majd kiugrik a helyéről" vagy, hogy "nem kapok levegőt" stb. De én most arra az érzésre gondolok, amit nem tudunk pontosan szavakba önteni. Az a fura kis valami, ami mondjuk egy gyönyörű napfelkelte láttán éled fel bennünk, vagy ha meglátjuk az utcán közeledő szerelmünket, aki már nagyon hiányzott. Az a megmagyarázhatatlan extázisféleség, ami pillanatnyi boldogsággal tölt el, végigáramlik testünk minden porcikáján, olykor még a hideg is kiráz tőle. No, persze lehet olyan szempontból nézni, hogy ez az egész csupán kémia, és ilyen endorfinok, meg olyan hormonok szabadulnak fel bla bla bla...Természetesen ez egy nagyon izgalmas dolog, leirni ezeket a biológiai folyamatokat, de én nem vagyok kémiazseni.

 

Ma megkérdezte a barátom, hogy miért szeretem. Mit lehet erre válaszolni? Jó nyilván sok mindent: kedves, okos, vicces, gyengéd, figyelmes, szexi, érdeklődő, nem játssza meg magát és még sorolhatnám, de ezek azt hiszem, hogy nem a szeretet/szerelem feltételei. Hány olyan példát látunk, hogy a pasi egy bunkó (már elnézést) de a lány teljesen oda van érte, vagy hogy a lány totál idióta, de a fiú mégis fülig szerelmes. És igen, itt van az a valami, amit nem tudunk pontosan megfogalmazni. Az a bizonyos sokat emlegetett "plusz", amiért igen is tudunk szeretni egy olyan embert, aki mondjuk nem a zsánerünk.

  Valószinű, hogy nem fogok tudni soha pontos választ adni a "miért szeretsz?" kérdésre, de azt érzem, hogy ott van az a megfoghatatlan dolog, aminek ott kell lennie, hogy működjön a dolog. Mert érzem, hogy ha vele vagyok, akkor sokkal inkább két lábbal állok a földön, mint általában, de mégis valami más dimenzióban l

  Ezen még agyalok egy kicsit, ha sikerül kiötlenem valami értelmesebb, használhatóbb dolgot, akkor folyt. köv.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tkriszta.blog.hu/api/trackback/id/tr882729699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása